Sziasztok! Orsolya vagyok! Hívhattok Orsinak de akár Orsikának is, utóbbi mindig meglep, mert első blikkre olyan mintha sértő lenne, hogy még mindig kislánynak néznek, de aztán gyorsan el is hessegetem ezt a fránya gondolatot... ugyanis azért Orsikáznak előszeretettel, mert cukinak látnak. És az a helyzet, hogy az is vagyok. 

Disney meséken, Lúdas Matyi-n, Szaffi-n, Szivárványocskán, Ico a bátor Lovacskán és természetesen, Robin Hood-on nőttem fel. 

Bár már elmúltam harminc, lélekben még a mai napig hiszek a mesékben. És be merem vállalni, ugyanis egyáltalán nem bánom. Főleg azért nem, mert az életemet csapások sora kísérte. 

Azonban nem tudtak megtörni. Lélekben ugyanaz a tiszta szívű kislány maradtam, aki énekelt és táncolt és rajzolt és festett és kötött és horgolt és hímzett és nagy álmokat és terveket szövögetett arról, hogy hogyan is fogja megváltani a világot, hogy minden ember úgy élhessen, mint ahogyan a hősök a mesékben! 

Semmi és senki nem tudott arról meggyőzni, hogy a mesék csak fantazmagóriák és nincsen közük a valósághoz! 

A meséket felnőttek írták gyermekeknek és olyan életigazságokat és tanulságokat tartalmaznak amelyeket ha a gyermek megfogad akkor majd felnőttként a lehető legteljesebb életet tudja élni. 

Csak milyen kár, hogy ahogy nő fel az ember, mindezt legtöbbször elfelejti. 

DiákFuvaros Orsiként ismernek viszonylag sokan, de az egyszerűség kedvéért ezentúl én leszek DF Orsi. Vagy DF Orsika. Kinek hogy tetszik. :D 

Na de, hogy miért is jött létre ez az oldal, mi a célja, én ki vagyok, mi vagyok, milyen hosszú távú céljaim vannak stb..? 

2020 van. Nem kell mondanom, hogy hasonló cipőben járok mint ti olyan sokan. Fenekestül felfordult az életem és azt amit a világon a legjobban szerettem, a munkám a hivatásom a "szerelmem" egy időre jegelnem kellett. 

A DiákFuvar nekem maga a spirituális utazás és az önismeret és önszeretet misztériuma. Itt fordult elő velem életemben először az, hogy azért szerettek aki vagyok, azt adhattam ami vagyok mindenféle felesleges hercigeskedés és manírok nélkül. És ez a 21. században maga a csoda. 

Olyan világban élünk ahol az emberek többsége szerepet játszik. Igyekeznek beilleszkedni a társadalomba, igyekeznek megszabott határidőre beteljesíteni amit elvárnak tőle, igyekeznek megfelelni a címkéjük alapján rajuk szabott szerepeknek és elvárásoknak. 

Azért, hogy beilleszkedjenek egy olyan társadalomba ami  - ha szörnyű is kimondani, de belülről szépen lassan fokozatosan rohad. Emberi életek siklanak ki eredeti pályájukról mert irreális és nekik nem való dolgoknak, elvárásoknak akarnak megfelelni. S mindezt miért? Az elfogadásért! Azért az elfogadásért ami valójában végtelenül sekélyes és semmit mondó. Mert mit ad nekik? 

Tanulmányok: persze a rendszernek és elvárásoknak megfelelő módon. 

Szakma: persze előre megszabott lehetőségek közül lehet kiválasztani ki mi akar lenni. Mérnök, orvos, jogász, diszpécser, autószerelő, tanár, stb......

Párkapcsolat: hiszen nem vagy senki amíg nem szeret téged valaki......így aztán jobb valakivel lenni, hogy ne legyen az egyén egyedül....

Vagyon: kell a lakás, kell az autó, akár több is, kell a legújabb telefon mindenképpen márkás hiszen hát attól lesz valaki a valaki ha márkás drága telóval rohangál; a nagy képernyős lapostévé a tiptop rucik a plázából a legtrendibb divat szerint, és mindenféle ez meg az mi szem szájnak ingere.

Család: mert gyerek az kell. Mert úgy lehet csak teljes az ember élete ha beteljesíti fajfenntartási kötelezettségeit és ha ketyeg az a biológiai óra akkor mindenképpen lépni kell még akkor is ha csak a második harmadik vagy negyedik "legjobb" mellett kötünk ki. Hiszen nem lehet, hogy az ember 40 éves kora előtt ne érje el mindezt mert az már milyen is lenne. Mit szólnának....

Ugye ismerős mindez? Ugye ismerős a mókuskerék? 

Ugye ismerős, hogy míg az ember mindent megtesz hogy megfeleljen mindannak amit a tudatalattija sugall neki (valójában a legtöbben nem is sejtik, hogy ez az egyetlen ami miatt úgy néz ki, hogy mindenki ugyanazokat akarja..), elvész az élet valódi lényege. Hogy megtaláljuk az utunkat, elinduljunk rajta és önmagunk lehető legjobb énjévé váljunk. 

És akkor kanyarodjunk vissza a lényeghez. (Kellett ez a kis bevezetés, így már nagyjából kezd alakulni a kép...:P)

Egy pillanatra sem fordul meg a fejemben, hogy munkát váltsak. Nekem a DiákFuvar a mindenem. Nekem ez igazi szerelem. Aztán az élet és 2020 arra kényszerített, hogy kitaláljam mihez is kezdjek. 

Válasszak kényszer megoldást amit ki kell bírni addig amíg nem áll vissza az élet ezzel azt kockáztatva, hogy megkeseredem, vagy találjak ki olyasmit ami a lényemből fakad, ami egybefügg a DiákFuvarral, amiben igazán jó vagyok és ami által értelmesen tudom fel és kihasználni a képességeimet. 

Természetesen azért, hogy mások életének jobbá tétele által megtaláljam saját magam is a számításaimat. 

Így született meg a Spirituális Angol ötlete. Szó szerint értsétek! 

35 éves vagyok, 7 éves koromban kezdtem el angolul tanulni, szóval ha úgy tetszik az angol a második anyanyelvem. És a másik nagyon nagy szerelmem. Ennek köszönhetem, hogy szó szerint kitárult számomra a világ. Ennek köszönhetem, hogy olyan képességekre tehettem szert amit nem biztos, hogy megkaphattam volna ha csupán az anyanyelvemhez ragaszkodtam volna. 

És honnan a Spirituális jelző az angol előtt? Nos ez már sokkal érdekesebb. 

Az életem tragédiák sorozata volt. Hosszan tartó több személy által ellenem elkövetett lelki erőszak eredményeként több mint részlegesen megnyílt a harmadik szemem. 

Ennek köszönhetően emlékszem ki voltam a közvetlen ezt megelőző életemben, emlékszem ki voltam egy pár száz évvel ezelőttiben, az élet olyan összefüggéseire jöttem rá melyeket nem lehet könyvekből megtanulni, vagy ha mégis (azt mondják, hogy igen) akkor azt nem lehet a gyakorlatban alkalmazni megértés vagyis inkább úgy mondanám, hogy MEGÉRZÉS nélkül. 

Érzem az emberek energiáját ezáltal képes vagyok belőlük olvasni, akár olyan szinten is, hogy lemenni a tudatalattijukba és onnan felszínre hozni olyan mélyen eltemetett információkat amelyek akár évtizedek óta mérgezhették őket. A tudatalatti tudatossá tétele és ezáltal megértés pedig maga a felszabadulás. 

Még napestig elmerülhetnék abban, hogy mihez is értek, de ez majd egy későbbi összegző blogbejegyzés része lesz. 

Ezzel a beköszönéssel a cél csupán annyi, hogy a bemutatkozás mellett, kicsit össze tudjam foglalni, hogy mi is a Spirituális angol lényege. 

A fő elem lényege a 90 perces órák fontossága. Nyelv tanulás esetén nagyon fontos, hogy egy adott óra keretén belül azonos arányban foglalkozzunk a nyelvtannal és a beszéddel is. Hiszen egyik sincsen a másik nélkül. 

A Spirituális angol lényege a beszédben rejlik. Mindenki aki hozzám fordulna segítségért tudásért mentsvárért és ez a fajta koncepció megdobogtatja a szívét, az angol nyelv tanulásán keresztül képes lesz önmagát is megismerni. Ugyanis a beszéd résznél kizárólag olyan anyagokat veszünk majd elő amik nagyon személyre szabottak és melyek fordítása értelmezése kijegyzetelése közben a lélek képes lesz megtalálni miértjeire a választ és ezáltal megtalálni önmagát. 

És akkor vágjunk bele! <3

Csók

DF Orsi