A Magyarok visszatérnek Őseik hitére
– A Képes Krónika nyomán –
Történt egyszer, hogy a király követeket küldött szerte az országba, és minden faluból két-két öreget meghívott a király tanácsába.
De a falvakból nemcsak a két öreg, hanem az egész nép útra kelt. Útnak indultak a parasztok, a szolgák, az egész köznép.
Amikor pedig az urak, a püspökök és a főemberek ezt a sokaságot meglátták, nagyon megijedtek, hogy a tömeg rájuk rohan, ezért gyorsan behúzódtak Székesfehérvár városába.
A köznép pedig elöljárókat választott, és az elöljáróknak fából állványt emelt, ahol az emberek láthatták és hallhatták őket.
Az elöljárók követeket küldtek a királyhoz és a főemberekhez. A követek a köznép nevében azt mondták a királynak:
– Engedd meg nekünk, hogy őseink hitére visszatérjünk. Hadd kövezzük meg a püspököket, hadd irtsuk ki a presbitereket, hadd fojtsuk meg a papokat, és akasszuk fel a tizedszedőket. Engedd meg, hogy a templomokat leromboljuk, és a harangokat összetörjük.
Ekkor a király háromnapi haladékot kért a köznéptől.
Ezalatt a nép elöljárói magas állványokon ültek, és pogány verseket mondtak a keresztény hit ellen. Tetszett ez a népnek, és mindenki azt kiáltotta:
– Úgy legyen! Úgy legyen! Úgy legyen!
Amikor pedig a nép a harmadik napon a király válaszát várta, egyszerre fegyveres katonák rohantak elő, és a király parancsára vágni kezdték a köznépet. Az elöljárókat a magas állványról lehajigálták, egyeseket megöltek, másokat összekötöztek, és kemény csapásokkal megvertek.
De még összekötözéssel, korbácsolással és gyilkolással is alig tudták a lázadást elfojtani.
Nemsokára nagy szerencsétlenség történt: Dömösön a király trónja összeomlott, és Béla király súlyosan megsebesült. Félholtan vitték a Kanizsa patakhoz, ott távozott ebből a világból.
Történt egyszer, hogy a király követeket küldött szerte az országba, és minden faluból két-két öreget meghívott a király tanácsába.
De a falvakból nemcsak a két öreg, hanem az egész nép útra kelt. Útnak indultak a parasztok, a szolgák, az egész köznép.
Amikor pedig az urak, a püspökök és a főemberek ezt a sokaságot meglátták, nagyon megijedtek, hogy a tömeg rájuk rohan, ezért gyorsan behúzódtak Székesfehérvár városába.
A köznép pedig elöljárókat választott, és az elöljáróknak fából állványt emelt, ahol az emberek láthatták és hallhatták őket.
Az elöljárók követeket küldtek a királyhoz és a főemberekhez. A követek a köznép nevében azt mondták a királynak:
– Engedd meg nekünk, hogy őseink hitére visszatérjünk. Hadd kövezzük meg a püspököket, hadd irtsuk ki a presbitereket, hadd fojtsuk meg a papokat, és akasszuk fel a tizedszedőket. Engedd meg, hogy a templomokat leromboljuk, és a harangokat összetörjük.
Ekkor a király háromnapi haladékot kért a köznéptől.
Ezalatt a nép elöljárói magas állványokon ültek, és pogány verseket mondtak a keresztény hit ellen. Tetszett ez a népnek, és mindenki azt kiáltotta:
– Úgy legyen! Úgy legyen! Úgy legyen!
Amikor pedig a nép a harmadik napon a király válaszát várta, egyszerre fegyveres katonák rohantak elő, és a király parancsára vágni kezdték a köznépet. Az elöljárókat a magas állványról lehajigálták, egyeseket megöltek, másokat összekötöztek, és kemény csapásokkal megvertek.
De még összekötözéssel, korbácsolással és gyilkolással is alig tudták a lázadást elfojtani.
Nemsokára nagy szerencsétlenség történt: Dömösön a király trónja összeomlott, és Béla király súlyosan megsebesült. Félholtan vitték a Kanizsa patakhoz, ott távozott ebből a világból.
Mondáinkból, regéinkből, sokkal többet tudhatunk meg elvett múltunkról és eredetünkről, mint a történelem könyvekből.
A cél a következő. Hiszen ez is egy megközelítés. Ha elkezd derengeni számunkra, hogy mit is jelent MAGYARnak lenni, és elkezdenek minél többen emlékezni, a megoldás kulcsa is hamarabb a kezünkben lehet.
Így hát, ébredjetek és emlékezzetek!
